Hozzászólás a köztársasági elnök ünnepi beszédéhez

Vigasztaló és felemelő élmény volt olvasni a Mérnök Újságban Sólyom László köztársasági elnöknek a Műegyetem aulájában elmondott október 23-i ünnepi beszédét. Az egész mindenestől szívdobogtató volt. Mégis szeretnék kiemelni belőle egy mondatot, és ahhoz hozzáfűzni néhány gondolatot.
A mondat: „Ki felejthetné el Nagy Imre temetését, amely egy csapásra megsemmisítette a Kádár rendszer legitimitását?”
Ennek a mondatnak a jelentősége történelmileg fölbecsülhetetlenül nagy. Az persze, hogy a Kádár rendszer nem volt legitim, nem lehetett soha senki előtt kérdéses. Azok előtt sem, akik – egzisztenciális okokból – 33 éven át szajkózták, hogy 56-ban ellenforradalom volt, és bűnöző bandák garázdálkodtak. Senki nem kérdőjelezhette és kérdőjelezheti meg, hogy a szovjet hadsereg 1956. november 4-én hajnalban rátört Magyarországra, és a demokratikus kibontakozást hatalmas fegyveres erő bevetésével szétzúzta. Mindenki tud a véres megtorlásokról (többször annyi embert végeztek ki, mint az 1849-es megtorlás idején). Mindenki tudja, hogy nem voltak szabad választások, hogy Kádár, Münnich, Apró, Biszku meg a többiek un. forradalmi munkásparaszt kormányát a szovjet csapatok hozták be Budapestre, és ültették a hatalomba. Mitől lett volna hát a Kádár rendszer legitim? De, hogy nem volt legitim, az most végre hazánk legnagyobb közjogi méltósága által kimondatott egy ünnepi megemlékezés alkalmából.

Ha azonban a Kádár rendszer nem volt legitim, miért kellett ennek a megnyomorított országnak azt az iszonyatos adósságterhet (több, mint 3 milliárd dollár), amelyet a Kádár rendszer felhalmozott, magára vennie, és bele görnyednie egy kvázi-gyarmati sorsba? Azért, mert a globális tőkével összefonódott nyugati hatalmaknak bőségesen megvoltak az eszközei, hogy arra kényszerítsen minket, meg se próbáljuk megkérdőjelezni azoknak a hitelszerződéseknek a jogfolytonosságát. Csupán példaként: Antall József találkozott 1989 nyarán az ide látogató idősebb Bush elnökkel, aki – Antall elmondása szerint – megígértette vele, hogy a változások után se tömeges elbocsátások, se tömeges számon kérések nem lesznek. És ez csak egyetlen példa.

Ki tudja, hányan, hány felöl kaptak akkor félreérthetetlen figyelmeztetést, hogy aki nem garantálja – a nyugati tőke busás hasznának biztosítékát jelentő – régi politikai garnitúra érintetlenségét, az politikai támogatásra nem számíthat? Bankok, nagyvállalatok, tervező, kutató intézetek, az egész gazdasági élet felső vezetése ugyanaz kellett, hogy maradjon, mint amelyikkel a kapzsi és gátlástalan nyugati tőke gyümölcsöző üzleteit korábban megkötötte.

Azért örülök, hogy ezt a mondatot Sólyom László kimondta, és elmondhattam, amit ehhez kötve elmondtam, mert nemzeti önbecsülésünk, méltóságunk szempontjából nem mindegy, mire derül fény nyomasztó sorsunkkal kapcsolatban, és mi az, ami homályban marad.