A mérnöki kamara meghatározó egyénisége, alapító tagja, szervezője, motorja távozott körünkből. Budapesti mérnök családból származott: édesapja Andor Béla (1901-1957) szintén építőmérnök, vagy ahogyan akkor nevezték általános mérnök volt, aki a 30-as években Szombathelyen a villamos műveknél kapott állást. Itt született 1937-ben Béla fia is. A szovjet-orosz megszállás elől a család Ausztriába menekült, ahonnan csak 1946 végén tértek haza Magyarországra, most már Budapestre. Az édesapa innen kezdve haláláig az ERŐTERV-nél dolgozott, ahol vízi erőművekkel foglalkozott. Andor Béla mostani halálával a családi mérnöki hagyomány nem szakad meg: fia Dr. Andor György a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem MBA (Master of Business Administration) programjának igazgatója.
Andor Béla jó tanuló volt, különösen matematikában jeleskedett. A Műegyetemen a Mérnök-kar nappali tagozatának 1955-1960 között volt hallgatója és jeles eredménnyel diplomázott. Összetartó évfolyama különösen szerencsésnek mondható, a magyar műszaki élet sok közismert képviselője került ki közülük.
Az egyetem elvégzése után a statikus Andor Bélát Debrecenben találjuk, ahol a Hajdúmegyei Tanácsi Tervező Vállalat főmérnöke lesz. Legközelebbi munkatársa Dezső György, aki a Hajdú Bihar megyei Mérnöki Kamara mostani elnökének, Dezső Zsigmondnak nemrégen elhunyt édesapja volt. Andor Béla és Dezső György irányításával a HAJDÚTERV szakmai csúcspontját érte el, minden évben elnyerte a Kiváló Vállalat címet. Andor Bélának a hajdúszoboszlói fürdő számára tervezett héjszerkezete ma is minden képeslapon látható. Régi debreceni kollégáival élete végéig fenntartotta a kapcsolatot. 1968-ban, második gyermeke születésekor elhagyja Debrecent, Budapestre jön. Rövid idejű BUVÁTI-s munkavállalás után következett a panelos épületekkel foglalkozó hosszabb életszakasz.
1971-1981-ig a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézetben; 1981-1986-ig a 43. sz. Állami Építőipari Vállalatnál; 1986-1992-ig a TETA Kiszövetkezetnél a házgyári építési módszer fejlesztésén dolgozott. Habár átlátta, hogy a panelos építkezés végterméke – a lakótelep és a lakótelepi lakások – jogosan bírálhatók, de azt is tudta, hogy a panel-lakások építése az adott gazdasági és politikai helyzetben szükségszerű. Leegyszerűsítve a kérdést, ha már panelből kell építeni, akkor ezen belül mind szerkezetileg, mind funkcionálisan a maximális lehetőségeket kell kihozni belőle. Több építész kollegát igyekezett meggyőzni, hogy a passzív ellenállás nem célravezető, ettől nem lesznek jobbak a panel-lakások. A panelos építés építészeti tervezése jórészt csak a típustervek adaptálása volt, és szinte csak építész technikusok foglalkoztak vele. A panelos típuslakások jobbítása érdekében építész pályázatok kiírásban és elbírálásában tevékenyen vett részt, bár az ő szorosan vett feladata a panelos építés szerkezeti rendszerének fejlesztése volt.
Béla annak érdekében, hogy jobb lakásokat lehessen tervezni a szerkezeti rendszer kötöttségeinek feloldásán fáradozott. Nagy érdeme van abban, az évek során a házgyárak áttértek a nagyobb fesztávolságú (3,6 m-ről 5,4 m-re) födémelemek gyártására és ennek révén már valamivel jobb lakások épülhettek tömegesen. Azon is munkálkodott, hogy akár még családi házak is épülhessenek panelból. Ehhez a műszaki hátteret kellett megteremteni.
Kidolgozta a panelos szerkezetépítés csomóponti tervgyűjteményét, amely Tervezési Segédletekben meg is jelent. Az akkoriban működő házgyárak (svéd, dán, szovjet, francia) termékeit és csomóponti rendszerét tanulmányozta és az előnyök - hátrányok elemzésével alakította ki a hazai házgyárakra érvényes egységesített tervgyűjteményt. Nagy műszaki felkészültségével és diplomáciai érzékével nemcsak az ÉVM-et hanem még a gyárakat is rá tudta venni az új csomóponti rendszerek gyártási feltételeinek megteremtésére. Ezek a fejlesztések eredményezték a hőhídmentes panelokat, a jobb illesztési hézagokat. Lassan már csak politikai okokból beszélhettünk szovjet házgyárról, mert a fejlesztések eredményeként lényegesen javított kiadású panelgyártás folyt Magyarországon.
A statikai tervezés rugalmasságához a műszaki hátteret is meg kellett teremteni, melyhez a szabályozási oldalon alapot kellett adni a statikus mérnökök kezébe. Így született meg az irányítása alatt a Panelos Műszaki Előírás, melynek gyakorlati számítási fejezetei az Ő szellemi terméke.
A KGST keretében a moszkvai társintézettel végzett közös munkában Andor Béla is részt vett. Meglátta, hogy ebből hogyan profitálhatunk. A moszkvai intézetben megépítettek egy háromszintes kísérleti panelos épületet és azt összetörték. Tudva, hogy Magyarországnak soha nem lesz pénze ilyen méretű, 1:1 arányú kísérlet elvégzésére, moszkvai kiküldetések során begyűjtötte az összes törési kísérlet eredményét, és ezeket munkáiban hasznosította.
A panelos fejlesztés koncepciójához tartozott, hogy amennyiben megvalósul a kötetlen egyedi tervezésű épületek rugalmas gyártástechnológiája, akkor műszaki oldalon ennek számítógépes tervezése és gyártás-előkészítése szükséges. Bevonta a regionális tervező irodákat (Győr, Pécs, Debrecen, Szeged, Miskolc) egy közös fejlesztési programba. (Ezek közül különösen a pécsi és a győri irodával volt szoros a munkakapcsolat.) Kidolgozta a panelos épületek statikai számítási módszerét. A fejlesztés eljutott abba stádiumba, hogy az épület alaprajzának megadásával a számítógép előállította a térbeli modellt és meghatározta a függőleges és vízszintes (beleértve a földrengést is) terhekből származó igénybevételeket (külön terhelési adatok megadása nélkül). A program eredményként kiadta az alapozás tervezéséhez szükséges terhelési adatokat teherkombinációnként.
A 80-as évek elején már látszott, hogy a házgyárak az addigi formában nem működő képesek. A társadalom, az emberek szembefordultak a házgyárakkal, de Andor Béla ekkor azt mondta, hogy fel lehet fogni a házgyárakat, mint előregyártott síkelem-gyárakat (falak, födémek) és a rendelkezésre álló gyártókapacitással nem lakótelepeket, hanem egyedi épületeket lehet összehozni rugalmas gyártástechnológia bevezetésével.
A politikai helyzet változásával lépést tartva 1981-ben felismerte, hogy a mérnöki tevékenységet hatékonyabb kis mérnöki közösségekben végezni. Erre az akkori hatalom lehetőséget is adott: 1982-től a TETA Kisszövetkezetben – előbb mellékfoglalkozásban, majd 1986-tól főfoglalkozásban – folytatta a tervezői munkát. Andor Béla 1982-86 között egy ideig főállásban még a 43-as ÁÉV-nél Műszaki Főmérnökként dolgozott. Itt volt még egy utolsó panelos fejlesztése, mégpedig az alsó szintek merev monolit vasbeton dobozszerkezetét kiváltotta előregyártott vasbeton elemekkel, melyekből nagymértékű megnyitással hasznosítható alsó terek (üzletek) építhetők. Andor Béla megérte a panelos építésmód végét, 1992-1996 között a DUNABAU 43. ÁÉV vállalati biztosaként irányította a cég felszámolását.
1988-tól aktív résztvevője volt a Magyar Mérnök Kamara ujjászervezésének. Az első egyesületi megalakuláskor már tagja volt ügyvivői testületnek. Aktívan részt vett az Országos Építési Szabályzat, és a kamarai törvény kidolgozásában és elfogadtatásában, melyek aktuális módosításait utolsó napjáig szívügyének tartotta. A kamarai törvény elfogadása után 1996. november 15-én a Nemzeti Sportcsarnokban tartott alakuló ülésén a Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara alelnökké választotta, majd e szervezet elnöki tisztét töltötte be 1998-tól haláláig. Ezen kívül folyamatosan, az 1997. január 11-i alakuló közgyűlés óta tagja az országos Magyar Mérnöki Kamara elnökségének is. Jelentős kamarai munkája a Mérnöki Díjszabás elkészítése, a tervezői és szakértői jogosultságok értelmezhetősége volt. Harcolt azok egyszerűbbé, EU-komfortossá tételéért.
A kollégái szeretetével és tiszteletével övezett Andor Béla szerény ember volt, munkájával szemben saját maga tette magasra a szakmai és az etikai mércét. Fiatal kollégái sokat tanultak tőle, mindig mindenkivel készen állt szakkérdések megvitatására, konzultációra. Nagy munkabírással, hihetetlenül gyorsan dolgozott. Varázslatos képessége volt a szövevényes kérdésekre az optimális megoldást megtalálni. A kamarához és az építőiparhoz kapcsolódó jogszabályok előkészítésében, észrevételezésében, alkalmazásában nélkülözhetetlen volt Andor Béla tudása, aki minden összefüggést fejből ismert, a szükséges változtatások mellett higgadt fejjel tudott érvelni. Mivel politikai pártnak soha nem volt tagja, politikai alkut sem kellett soha kötnie. "Tudjuk, hogy nagy összevisszaság van" szokta mondani, és minden tőle telhetőt megtett, hogy rendbe tegye a dolgokat, de ennek sikere sajnos nemcsak rajta múlt. Az 1993-ban szívinfarktussal kezdődött betegségsorozata nem akadályozta a munkában. Egészségügyi problémáival nem terhelte környezetét. Időről időre elvonult különféle kezelésekre, operációkra. Ilyenkor eleinte nagyon aggódtunk érte, de mivel mindig vidáman és tettre készen tért vissza, Andor Béla betegségeit mindig optimista bizakodással vettük tudomásul. Így volt ez most 2005 húsvéti ünnepei előtt is. Március 25-én, nagypénteken szeretettel elbúcsúzott kamarai munkatársaitól, boldog ünnepeket kívánt azzal, hogy feljavító kúrára néhány napra újra kórházba megy. A kórházi ágyán az utolsó pillanatig kommunikált szakmai kérdésekben, majd április 1-én, pénteken végleg letette a mobil telefont. Most már közvetlenül konzultál a mérnöki kamara korábbi alapító tagjaival: Kerkápoly Endrével, Homonnay Gabival, Kollár Lajossal, Hosszú Szilárddal.
Nagyon sok dolog félbemaradt közöttünk. Sok mindenre mondtuk azt, hogy tegyük félre, amíg Béla visszajön és akkor majd megbeszéljük. Hihetetlen és végtelenül fájdalmas, hogy erre már soha többet nem kerül sor.
december 
