 |
 |
 |
 |
 |
 |
| Új hozzászólás | | | Új téma létrehozása | | | Témák listája | | | Bejelentkezés | | | Regisztráció | | | Kijelentkezés |
Ez az oldal a 2. véleménytől a 1. véleményig tart
|2-1|
A független tervellenőrzés | |
| korda | 2004.7.14. 20:1 |2| |
| Nem semmi, fogd meg jól! (Válasz a „Nesze semmi fogd meg jól!” c. cikkre) A Mérnök Újság 2004. májusi számában jelent meg „A független tervellenőrzés követelmény az unió piacán – és itthon is szükséges” c. cikkem. E cikkre válaszul jelent meg a „Nesze semmi ….” című cikk. Az én olvasatomban a „Nesze semmi” főbb mondanivalói a következők: a) személyeskedő támadás; ezt mérnökhöz méltatlannak tartom, és nem válaszolok, b) szerző megfogalmazza, hogy a tervellenőrzésben szerinte mi az én álláspontom, c) javaslatot tesz arra, hogy Magyarországon a tervellenőrzés érdekében vezessék be a francia építménybiztosítási rendszert. ad. b) A „Nesze semmi” állítása szerint a Mérnök Újságban megjelent cikkem „etikai elvárásként próbálja az ellenőrzést elfogadtatni. … Egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy ez a szabályrendszer egyáltalán alkalmas-e valamire, és hogy mitől fog működésbe lépni. Mert az etikai elvárássá nyilvánítástól biztosan nem.” A „Nesze semmi” szerzőjével a legteljesebb mértékben egyetértek. Ezért írtam a cikkemben: „Az etikai szabályok nem helyettesíthetik az alapvető követelmények kielégítettségére kiterjedő tervellenőrzés jogszabályi elrendelését.” „A Kamarától elvárható, hogy a gazdaság és a tervezők érdekében: - tudatosítsa az illetékesek körében a honorált független tervellenőrzés szükséges voltát - igyekezzék ezt jogszabállyal elrendeltetni.” Nagyon „különösnek” tűnik, hogy a „Nesze semmi” szerzője jobban ismeri az én véleményemet, mint én saját magam, és azt is tudja, hogy a véleményem ütközik abba, mint amit arról én publikáltam. Határozottan kijelentem, hogy senkinek nem adtam felhatalmazást arra, hogy helyettem és nevemben az én véleményemet megfogalmazza. Örömmel állapítom meg azonban, hogy a fenti kérdésben az én tényleges és publikált véleményem megegyezik a „Nesze semmi” cikkben kifejtett egyik legfontosabb mondanivalóval, így e kérdésben nincs köztünk vita; a „Nesze semmi” felvetése valójában csak „álvita”. ad. c) A „Nesze semmi” cikk szerzője a Mérnök Újság 2001. júniusi számában színvonalasan ismertette a francia kötelező építménybiztosítási rendszert, amelynek fontos jellemzője, hogy a tervek leglényegesebb elemeinek ellenőrzését is megoldja. Cikkét a lehetséges tervellenőrzési rendszerek egyikének pontos leírásaként forrásmunkaként hasznosítjuk. Az Európai Unió tagországaiban a francia építménybiztosítási rendszer közismert, de nem talált követőkre. Ennek oka az, hogy a tervellenőrzést ez a rendszer valósítja meg a legköltségesebb módon. Az építménybiztosítás kötelezővé tétele együtt járt az építménybiztosítás költségeinek emelkedésével. Az építtető által kötelezően fizetett biztosítási díjnak pedig csak egy szerény hányada fordítódik a tervellenőrzés fedezésére. Lényegesen elterjedtebben alkalmazzák a főleg Németországban meghonosodott Prüfingenieur rendszert, melynél az építtető által fizetett költség egésze a tervellenőrzést fedezi. Ez a rendszer (a francia is) kidolgozott, kipróbált és bevált. Meg kell vizsgálni, hogy ez a költségkímélőbb módszer nem megfelelőbb-e magyarországi bevezetésre. A „Nesze semmi” szerzője szerint „a hatékony ellenőrzés megvalósítására nálunk csak a francia biztosítási rendszer lehet alkalmas”. A cikk nem is foglalkozik érdemben más tervellenőrzési rendszer bevezetésének lehetőségével, a különböző elfogadott tervellenőrzési rendszerek összehasonlításával és értékelésével. A szerző véleményét tiszteljük, de egyoldalúnak tartjuk. A kérdés sokkal lényegesebb annál, semhogy ilyen sommásan el lehetne dönteni. Ezért fogadott el a mérnöki kamara küldöttgyűlése 2004. május 15-én egy határozatot, amely egy bizottságot hatalmaz fel, egy ideiglenes szabályzat megszövegezésére. Szükségesnek tartották, hogy csak az ideiglenes szabályzat kipróbálása után készüljön el a végleges szabályozás. A kamarai szabályozás csak segédanyagként szolgál a jogszabályi elrendelést szorgalmazó lépéseinkhez, továbbá felhasználható azokban az esetekben, amikor – jelenleg jogszabályi kötelezettség hiányában – az építtető önként megrendeli a tervellenőrzést. Dr. Korda János | |
| Komlóssy | 2004.7.14. 19:58 |1| |
| Nesze semmi, fogd meg jól! „A független tervellenőrzés követelmény az unió piacán – és itthon is szükséges” hosszú és nem túl szellemes címmel írt Dr. Korda János a Mérnök Újság májusi számában hosszú és nem túl tartalmas cikket, amiben még csak azt sem tisztázta, hogy milyen tervekről beszél. Később aztán sejteni lehet, hogy talán az építési tervek statikai tervrészeiről van elsősorban szó, és azt is, hogy az ellenőrzés hiányára egy német beruházó panaszai alapján jött rá. Majd hosszadalmas és zavaros elmélkedés következik az ellenőrzés mibenlétéről és az akörüli érdekellentétekről, majd etikai elvárásként próbálja az ellenőrzést elfogadtatni, és ehhez mindjárt fel is vázol egy „ideiglenes” – egyébként zavaros - szabályrendszert, amit két hasábon szemezget azokból a „szabályokból”, amiket egyébként vaskos könyvekben szoktak kifejteni és rendszerezni. Egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy ez a szabályrendszer egyáltalán alkalmas-e valamire, és hogy mitől fog működésbe lépni. Mert az etikai elvárássá nyilvánítástól biztosan nem. Az építés műszaki ellenőrzése, ezen belül a tartószerkezeti tervezés és kivitelezés ellenőrzése nálunk – és talán az összes volt szocialista országban valóban súlyos probléma. Éppen ezért nem lehet egy küldöttgyűlési határozattal elintézni. Magam az emlékezetes OKGT leszakadás óta különös figyelemmel foglalkozom ennek hazai helyzetével, az én témám volt ez a Tartószerkezet Tervezői Tanácsban is, akkor egy tanulmányban, majd több cikkben fejtettem ki erre vonatkozó álláspontomat, majd a Kamara megalakulásakor, annak keretében is készítettünk egy aktualizált tanulmányt, törvénytervezettel kiegészítve, végül a Mérnök Újság 2001. júniusi számában ismét összefoglaltam az építésellenőrzés kérdéseiről vallott nézeteimet. Akkor a budapesti tartószerkezeti tagozat elnökeként kísérletet tettem egy kamarai állásfoglalás kialakítására és elfogadtatására, a francia ellenőrzési rendszer bevezetésének előkészítésére. Ezt akkor éppen Dr. Korda János akadályozta meg, helyette az ő vezetésével alakított egy kamarai bizottságot – amiből engem természetesen kihagyott – a szükségesség és a tényhelyzet közötti szakadék kis lépésekben történő átugrására, de persze a bizottság azóta sem csinált semmit. Most meg előkerült az a fránya uniós követelmény! Dr. Korda Jánosról ennek alapján is tudni lehet, hogy nemcsak a Mérnöki Kamara egyik szorgos és sikeres alapítója Ő, hanem a minden témát maga alá gyűrő, magát mindenhez legjobban értőnek hívő, és ezáltal sok mindent vakvágányra terelő ember i. Persze a kamara szerepét nem értő, és ezért a kamara munkájában igazán részt nem vevő tagság végül is elfogadja, sőt talán örömmel is fogadja. Ebből azonban nem lesz igazi kamara, olyan, ami Európában van és amilyen régen nálunk is volt. Visszatérve az ellenőrzés kérdésére, ha valamit tenni akarunk, az utóbbi ötven év alatt kialakult gyakorlat elemzéséből kell kiindulni, és azt kell vizsgálni, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel lehet eljutni a kívánatos állapothoz. Az előzmények: Tervezők egymás közötti ellenőrzése, ha néha volt, nem ért semmit. Független, külön osztályba szervezett ellenőrzés, ha volt, hamarosan megszüntették, mint feleslegesen költségeset. Addig is az ilyen osztályokat a megtartandó de felesleges szakemberek részére tartották fenn leginkább. A gyakorlatot tehát a látszat-tevékenység és a feleslegesség jellemezte, és ez beívódott a mérnöki tudatba és gyakorlatba. A tervező ma arra büszke, hogy úgy húzzák le a rajzasztalról a tervét, és már építik is! Ebből a helyzetből a kívánt állapothoz csak igen határozott, megkerülhetetlenül kényszerítő, zárt rendszerrel lehet kikecmeregni, és nem holmi etikai elvárással. A vélt vagy valós ellenérdekeltségeket csak így lehet leküzdeni, és erre az építés területén csak a francia rendszer alkalmas. Azokban az országokban, ahol nem működik ilyen szigorú ellenőrzés, ott van egy egészen más elem: a több-száz éves hagyományon alapuló, szigorú vállalkozói fegyelem, no meg a megállapodások és szabályok betartására vonatkozó készség. Mi ennél latinosabb lelkületűek vagyunk, negyvenévi felelőtlenséggel súlyosbítva. Ezért látom úgy, hogy hatékony ellenőrzés megvalósítására nálunk csak a francia biztosítási rendszer lehet alkalmas. Annyit azonban mindenképen le kell szögezni, hogy mérnököknek alapvető érdeke az ellenőrzés megvalósítása, mert nemcsak a mérnök személyi és vagyoni biztonságát növeli, hanem alapvetően több mérnöki munkát igényel, aminek anyagi haszna a megbízónál, erkölcsi haszna viszont ismét a mérnöknél jelentkezik. Hacsak az utolsó utáni pillanatban is el nem hárítjuk magunktól ezeket a sikereket. Dr. Komlóssy István | |
|
|
|
|
|
|
© Logod Bt. 1012 Budapest, Logodi u. 49. T/F: 214-2453
Készítette:
